Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nőkolvastak fel esti mese
gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a
bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a
mesemondásra.- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas
  figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen
  látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
  A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta :
  - ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
  hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
  folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki
  a következő mondat után hagyta el a stúdiót :
  - ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...